No-buy év - 5 szabály a minimalista költekezéshez

 2023. október 1-én kezdtük el a férjemmel a no-buy évünket, ami valójában egy minimalista pénzügyi magatartást takar. Van néhány szabály, amit a következő egy év során követni fogunk, amikor bármit megvásárolunk, ezzel is segítve, hogy kevesebbet költsünk, kevesebbet birtokoljunk (azaz minimalista életmódra törekedjünk), zeró waste és fenntartható életmódot kövessünk, és önmegtartóztatást gyakoroljunk, nem engedve a reklámoknak vagy a saját irracionális vágyainknak. Törekszünk egyfajta pénzügyi szabadság elérésére, amihez a no-buy év mindenképpen a segítségünkre lesz. Tudatosabban vásárolunk, tudatosabban élünk. A fent említett no-buy év szabályai pedig a következők számunkra (ez egyénenként eltérhet és általában el is tér):

1. Csak akkor veszünk meg valamit, ha arra mindenképpen szükségünk van: ezt a kérdést a férjem már eddig is minden alkalommal feltette magának vásárláskor (azaz van-e rá szükségünk), de én hajlamos vagyok az impulzus-vásárlásra. Ennek most vége, mert a következő egy évben tényleg csak arra költhetünk, ami a mindennapi élethez szükséges - étel, számlák, egészségügyi kiadások. Szorosan összekapcsolódik ez a kihívás a declutteringgel, azaz a tárgyainktól való megszabadulással. Jó néhány tárgyat elajándékoztam és eladtam az elmúlt néhány hónap során és számtalan előfizetést mondtam le. Erről bővebben itt írtam. 

2. Ha valami tönkremegy, pótolhatjuk (ha szükséges): szóval, ha valamiből kifogyunk, akkor abból vehetünk újat, ha mindenképp szükségünk van rá, de fölösleget nem szerezhetünk be. Jó példa erre, hogy ha elfogy az arckrémem, vehetek újat belőle, de ha a meglévő arckrémen felül szeretnék egy újat, mert milyen jó alapanyagokból készül és milyen jó az illata, sőt még a csomagolása is milyen szép - erre nemet kell mondanom, hiszen van arckrémem. De ha elfogy az arckrém, pótolom, hiszen szüksége van rá a bőrömnek. Viszont ha kifogy a teakészletünk, abból nem vehetünk újat, hiszen a vízen kívül nincs más folyadékra szükségünk. 

3. Ajándékozhatunk és elfogadhatunk ajándékot: a költekezés alól kivételt képez, ha valakinek ajándékot szeretnénk venni (de egymásnak nem vehetünk ajándékot a férjemmel!). Ez a no-buy év a férjemről és rólam szól, nem szeretnénk csalódást okozni senkinek sem a családunkban, sem a baráti társaságban (főképp a gyerekeknek). Ha pedig valaki megajándékoz minket, azt elfogadhatjuk, mert egy gyönyörű gesztusnak tartom az ajándékozást, ami ráadásul egy szeretetnyelv is, ezt nem szeretnénk tönkretenni.

4. Szocializálódni szabad: azaz, ha a barátainkkal, a családdal, esetleg csoporttársakkal találkozunk, akkor költhetünk pl. kávézóra és éttermi étkezésre, de egyébként az itthon kifogyó kávés bödönt nem tölthetjük fel, illetve egy évig nem lesznek itthon esti borozások (hacsak nem kapunk ajándékba egy üveg bort), mert a kávé és a bor nem szükségesek a mindennapi élethez, sőt, egyenesen káros szenvedélyek. Most lehet, hogy örökre leszámolhatunk velük, de egy évre egészen biztosan.

5. Lemondás helyett első sorban megpróbálunk ingyenes alternatívát keresni: ez a pont talán igényel némi magyarázatot. Arra vonatkozik, hogy ha kedvet kapunk elmenni moziba, akkor itthon nézünk inkább filmet, mert az ingyenes, a pattogatott kukorica viszont mindenképpen luxus, azaz nem szükségszerű, így erről lemondunk. Tehát, ha van rá módunk, ingyenes alternatívát keresünk a programra/tárgyra, de ha nincs, lemondunk róla. Könyvesbolt helyett könyvtárba megyünk majd, vagy kölcsönkérünk könyveket, de egyébként kb. 100 könyv sorakozik a könyvespolcunkon, olvasásra várva, úh. bőven el vagyunk látva könyvekkel a következő egy évre. Étterem helyett kisétálunk a tőlünk 5 percre lévő Duna-partra szendvicsezni vagy kávézni (amíg még van itthon kávénk :D). 

Az egy év során minden el nem költött centet összeírok majd, így az egy év végére lesz majd fogalmam arról, mennyi pénzt tudtunk megtakarítani ezzel az új ötlettel. Dokumentálni fogom, mennyire megy könnyen vagy nehezen elengedni dolgokat, szokásokat, tárgyakat. Ebben az írás biztosan segítségemre lesz.