Coaching témák #7 - Magányos vagyok, veszek egy kiskutyát!

 Fontosnak tartottam írni egy bejegyzést a felelős állattartásról, mert sokszor kerül szóba a coaching üléseken ez a téma. Sokan vágynak egy állatkára, de nem tudják, készen állnak-e rá. Mások magányosak és úgy gondolják, egy kisállat majd ki tudja tölteni az életükben lévő űrt. Én 8 éve élek együtt Mimivel, aki egy virgonc, szeretnivaló, nagy mozgásigényű, fehér szőrű puli kutya. Most a saját tapasztalataimat foglaltam össze.

Amikor 8 évvel ezelőtt felhívott a húgom telefonon, hogy lenne egy kis bolognese (!) kutyus, akit a barátnője vitt haza, de egy hét után realizálta, hogy mégsem tudja vállalni, és rám gondoltak, hogy átvehetném tőle, én végül igent mondtam. Pedig az akkori életkörülményeim nem voltak a legideálisabbak: egyedül éltem egy 18 nm-es lakásban, egyetemre jártam és nem volt sok keresetem egyesületi jogi asszisztensként. Nagyon vágytam egy kutyusra, mert láttam, mekkora örömmel jár, ha kutyus érkezik a családba (a húgomnak volt 2 is). Menhelyről szerettem volna kutyust magamhoz venni, de nem zárkóztam el a húgom szerezte lehetőség elől. 

Mielőtt elhoztam őt, számtalanszor átgondoltam, biztosan jó döntést hozok-e. Felhívtam Mimi akkori gazdiját, hogy beszéljünk a részletekről. Addigra már eldöntöttem, hogy ha elhozom, Miminek fogom hívni. Azt hittem, elájulok, amikor a telefonban azt mondta a húgom barátnője, hogy ő egyelőre Miminek nevezte el a kutyust, de mivel még nem hallgat a nevére, nyugodtan átnevezhetem. Basszus! Ezt nem akartam elhinni...olyan érzésem volt, mintha lenne ebben a bimbózó kapcsolatban valami sorsszerűség, hisz kitaláltam a kutyus nevét! De végül ezt csak egy véletlen eseménynek definiáltam (és nem a végzetemnek), és másnap ismét meginogtam: biztos, hogy alkalmas leszek a feladatra? Van egyáltalán elég pénzem rá? Akkoriban a havi keresetem 50 ezer forint volt (plusz kaptam némi zsebpénzt a szüleimtől), Mimi pedig 25 ezret kóstált (és ez még csak magának a kutyusnak az ára). Volt egy malacperselyem, amiben aprópénzt gyűjtögettem, gondoltam, eljött az ideje, hogy feltörjem, akkor hátha ki tudom fizetni a kutya árát. Nem fogjátok elhinni, kereken 25 ezer forint volt a perselyben (sem több, sem kevesebb...kereken 25 ezer)! Azt éreztem, ez bizony match made in heaven, mi tényleg összetartozunk. És végül magamhoz vettem Mimit (nem a sorsszerűség miatt, hanem mert helyesnek éreztem a döntést, de azért a mai napig könny szökik a szemembe, ha ezekre a "véletlenekre" visszagondolok).

 A kezdetek...

2013. december 31-et írtunk (szilveszter), amikor elhoztam Mimit, és őszinte leszek: nagyon kevés fogalmam volt arról, mit kell egy kiskutyával csinálni (mai fejjel azt javaslom, mindenképp nézzetek meg jó néhány videót a kiszemelt állat tartásáról, olvassatok a témában blogokat, könyveket, mielőtt magatokhoz veszitek az állatkát). Mivel én nem voltam ilyen felkészült, kezdetben túltápláltam Mimit, mert félreértelmeztem a kutyatáp hátoldalán feltüntetett adagolást. Szerencsémre a húgom kutyaterapeuta, illetve volt már korábban a családban kutya (egy Golden retriver és egy Yorki), így számíthattam telefonos segítségre. De a napi háromszori sétát nekem kellett megoldanom (minden nap hazarohantam Mimihez a munkahelyemről vagy az egyetemről ebédszünetben, és elvittem őt egy sétára napközben is). Ezt is fel kell ám mérni, mielőtt elhozod az állatot, hogy a napi rendszeres mozgást hogyan tudod számára biztosítani (lehet, hogy be tud segíteni a szomszéd vagy a család, egy barát, vagy akad jó néhány kutyasétáltató szolgáltatás - én ezt vettem igénybe egy idő után). Ha kutyasétáltató mellett döntesz, meleg szívvel tudom ajánlani a Dogsurf.hu oldalt, én itt találtam megbízható sétáltatót. Kezdetben okozott némi fejtörést a szobatisztaságra szoktatás, ebben a húgom segített. És Miminek meg kellett kapnia a kötelező oltásokat is.

Elvittem Mimit a soron következő kötelező oltásra, és átadtam az állatorvosnak Mimi oltási kiskönyvét, amit a tenyésztőtől kapott a húgom barátnője. Ekkor derült ki, hogy a tenyésztő nem is tenyésztő, hanem egy szaporító, aki egy hamis (!) oltási könyvet nyomtatott Miminek, és minden bizonnyal Mimi meg sem kapta az első oltásokat. Nem tudom, hogy lehet valaki ennyire aljas, hogy csalással értékesít kutyákat. Később kiderült, nem ez volt a legnagyobb csalás, amit a szaporító elkövetett (erre is mindjárt kitérek). Így kezdhettük elölről az oltási sorozatot. Csalódott voltam, de megfogadtam, hogy gondját fogom viselni a kutyának, és bár isten tudja, milyenek voltak az első hetei ennél az embertelen embernél, én óvni fogom és szeretni. 

Sokan kérdezik (vagy inkább hibáztatva vetik nekem oda), hogy a kutya lakásba nem való. Attól meg aztán végképp sokak hátán felállt a szőr, hogy én egy 18 nm-es lakásba vállaltam kutyát. Egyesek állatkínzásnak vélték. Én erre azt kérdezem, jobb lett volna Mimit visszaküldeni a szaporítójához, miután kiderült, hogy a húgom barátnője nem tudja őt vállalni? Mit tett volna vele ez a bestiális ember? Jobb, ha hagyjuk ezeket az állatokat elpusztulni, hagyjuk, hadd fojtsák meg őket vagy ássák el őket elevenen? Mi a jobb: ha kiteszik az út szélére és elüti egy autó vagy ha a 18 nm-es lakásban szeretetben nevelem és gondoskodom a legjobb orvosról, a legminőségibb tápról, kutyasétáltatóról és kutyakiképzőről? Ezt mindenki döntse el saját maga, én meg akartam őt menteni és vállaltam, hogy mindent biztosítok neki, amire szüksége van, még ha kis helyen lakunk is.

...és ami azután jött

Pár héttel azután, hogy kiderült, Mimi oltási könyve hamis (amit nem feltétlenül veszel észre, ha életedben először fogsz a kezedben ilyen könyvecskét), jött az újabb meglepetés: Mimiről kiderült, hogy nem is bolognese, mint aminek a szaporítója hazudta (hogy többet kérhessen érte), hanem egy puli kutya (vagy legalábbis puli-szerű)! Érdekes volt, hogy amikor elmentünk sétálni, mindig megpróbálta összeterelni a családot, csipkedett bennünket, és valahogy a szőrzete is durvább, érdesebb volt, mint egy bolognese kutyusé. És nagyobb is volt a kelleténél. Aztán az idő beigazolta a gyanút: Mimi tényleg egy puli-féleség. Ettől én egy fokkal sem szerettem őt kevésbé, még csak csalódott sem voltam. Bár az igaz, hogy egy nagy mozgásigényű pulikutyát nem biztos, hogy bevállaltam volna. Éppen ezért haragudtam Mimi szaporítójára: nem is az fájt a legjobban, hogy átvertek, hanem az, hogy a félrevezetés miatt nem azokat a szükségleteket biztosítod a kutyusnak, amire valójában igénye lenne. Egy puli nem egy kanapékutya, őket jól le kell mozgatni. Egy nagy mozgásigényű kutya nem biztos, hogy szeretni fogja a kis lakásod és nem biztos, hogy lesz rá elég időd. A körülményeidhez képest (is) kell kutyát választani, nemcsak a vágyaid szerint. Nem értek egyet azokkal, aki azt mondják, lakásba nem való egy kutya (vagy bármilyen más állat), de valóban nem jó a nagytestű kutyának egy garzon (viszont továbbra is tartom, hogy a vízbe fojtásnál mindenképp jobban jár a kutyus egy garzonnal is).

Egy kutya költségei

Milyen költségei vannak egy kutyának? Vannak fix költségek (ilyen az éves oltás, a féregtelenítő tabletta és a kutyatáp). Én a mai napig a legjobb minőségű táppal etetem Mimit, de vannak, akik csak a kezdetekben adnak prémiumtápot a kutyának, majd miután már nem kölyök többé az állat, egy olcsóbb tápra váltanak (illetve vannak, akik főznek nekik). 

A kezdet kezdetén érdemes venni a házi kedvencnek egy kutyaágyat (egyrészt, hogy ne a te ágyadban aludjon, mint Mimi :P, illetve hogy legyen egy saját fészke, ez biztonságérzetet nyújt neki). Erre a célra tökéletesen megfelel a nagymamád egy régi, nagy méretű párnája, amire a turiban fillérekért tudsz venni egy párnahuzatot. Kell nekik egy saját tálka, amiből eteted (hogy ne kerüljön kutyakaja a te tányérodra), és kell, hogy mindig legyen számukra biztosítva friss víz (bár Mimit ez pont nem érdekli, csak a kádból óhajt inni, és csak folyó vizet!). Kell nekik egy póráz és hám/nyakörv, ami egyébként strapabíró, Mimi évekig használ egyet-egyet (mindig pórázon sétáltasd, egyrészt, mert nem mindenki szereti a kutyákat és van, aki kifejezetten fél tőlük, ne ijeszd meg őket. Másrészt ne kockáztasd, hogy kiszaladjon az útra és elcsapja egy autó). Én nem veszek Miminek drága játékokat, bőven megteszi egy régi plüss, a lényeg, hogy játssz vele, mert nem jó, ha sokat unatkozik - te sem szereted. 

Esetemben fix költség volt a kutyasétáltató, de amióta home office-ban dolgozom, a délutáni sétát én intézem. Van, hogy kullancsot találok benne, vagy belefúródik egy toklász, esetleg viszket a füle, ilyenkor irány az állatorvos (és általában 10 ezer forint alatt soha nem úszom meg ezeket a köröket). Mivel Mimi szőrét nehéz kezelni, le szoktam vágatni a bundáját, ami szintén fix költségnek számít, negyedévente kb 5 ezer forint. 

Ha nem tudod megoldani, hogy valaki vigyázzon rá, amíg nyaralsz, és magaddal vinni sem tudod, keresned kell egy megbízható helyet, ahol nyugodt szívvel ott tudod hagyni (és persze ez sincs ingyen, mint ahogy semmi az életben). Nem ajánlom, hogy barátra bízd, mert nagy felelősséggel jár vigyázni valaki kutyájára, ne tedd ki ennek a barátaidat. Fix költség a kakis zacskó, illetve eldöntheted, hogy szeretnéd-e ivartalaníttatni (szerintem érdemes, de erről mindenképp konzultálj az állatorvossal). 

A férjemmel jutalomfalatként paprikát adunk Miminek (mázli, hogy szereti), így nem hízik a jutifalitól (nagyon sok kalória van ezekben a juti-rudakban), és sokkal olcsóbb is. A kutyaszállításhoz pedig szükség van egy erre alkalmas ketrecre vagy utazós kutya plédre, ezt követeli meg a szabályzat és így biztonságos. Ha szeretnéd, viheted kiképzésre, jó móka! Ajánlom Cesar Millan oktatóvideóit és könyveit, a férjem Cesar összes videóját megnézte, mielőtt Mimit megismerte (és ez egy nagyon tudatos döntés volt Tamás részéről, amiért nagyon hálás vagyok neki). 

All in all

Azt javaslom, alaposan mérlegeld a döntést, mielőtt állatot veszel magadhoz. Én (saját tapasztalatom miatt) kutyusról írtam, de minden állatra igazak a fenti érvek és állítások. Mérlegelned kell, van-e elég pénzed és időd egy állatra, tudod-e neki biztosítani, amire szüksége van és gondját tudod-e megfelelően viselni. Egy állat családtaggá válik és rettentő sok szeretetet tud adni, de ennek kölcsönösnek kell lennie. Ha magányos vagy és emiatt szeretnél kiskutyát, pusztán az egyedüllét által okozott szorongás enyhítése céljából ne vegyél magadhoz állatot, ez nagy önzőség, ha egyébként még nem állsz készen egy ilyen vállalásra. Csak abban az esetben vágj bele az állattartásba, ha mindent meg tudsz teremteni neki. Ők nem társpótlékok.

Én soha egyetlen percre sem bántam meg, hogy Mimit magamhoz vettem, de hozzá kell tennem, hogy a húgom sok tanácsot tudott adni az elején, a szüleim a kezdetektől be tudnak nekem segíteni (például, amikor elutazunk vagy épp költözésben vagyunk), a férjem pedig amióta együtt vagyunk, mindenben segít Mimivel kapcsolatban, mára egyenértékű gazdája. Mi hárman alkotunk egy családot és a férjemmel a rajongásig szeretjük Mimit. De a szeretet önmagában nem elég, meg kell teremtened a megfelelő feltételeket és körülményeket, ha állatot szeretnél magadhoz venni. Azonban ha ez megvan és készen állasz, életed egyik legcsodásabb útján indulhattok el együtt a kiszemelt cukisággal, örökre megváltoztatva egymás életét. Sok szerencsét kívánok hozzá!