Coaching eszközök #3 - Kreatív hobby - Hogyan nyitotta ki számomra a világot a fotográfia?
Nemrég írtam a kiégésről és néhány olyan eszközről, amivel el tudjuk kerülni a kiégést, vagy ha már belekerültünk, ki tudunk belőle mászni. Sokan számolnak be nekem mostanában arról, hogy úgy érzik, hiányzik valami az életükből, valami, ami kreatív és felpörget, ami mellé el lehet köteleződni és ami kézzel fogható, kifejező, hiánypótló. Pont így voltam ezzel én is 2 évvel ezelőtt, ekkor találtam rá a fotózásra mint hobby-ra, ami mára már az egyik önkifejezési módom is.
Honnan jött számomra a fotózás?
Egy korábbi bejegyzésben már beszámoltam arról, hogy jogászból lettem fotográfus. Arról is esett már szó, hogy került a látóterembe a fotózás (ugyanis korábban soha nem foglalkoztam vele): a világjárvány idején kellett egy új hobby, ami kisegített a bezártság okozta depresszióból. És mellesleg kreatív! Sokat agyaltam azon, milyen tevékenységet válasszak, ami érdekel, itthonról is végezhető, akár pénzzé is tehető (tehát nem rossz befektetésként sem, bár ez kb az utolsó szempontom volt), szórakoztató és valahogy összeköthető az utazással (mert imádunk utazni a férjemmel). És egyszer csak bevillant: heuréka, én fotózni szeretnék! Rákerestem a fotós tanfolyamokra a neten, és jelentkeztem is a legkorábban induló tanfolyamra. A tanfolyamválasztásnál az volt a fő szempontom, hogy azonnal induljon (igen, ennyire ki voltam éhezve arra, hogy valami kreatív tevékenységbe fogjak). És pár hét múlva el is indult a tanfolyam (online, of course), és bár hobby-nak indult, szerelem lett belőle, és kiforgatta számomra négy sarkából a világot :)
A kezdetek
A tanfolyam kezdetén még kamerám sem volt (semmit sem tudtam a fotózásról). Vegyes volt a csoport előélete, voltak köztünk profik, akik csak a papírért jöttek (képzelhetitek, mennyire betojtam, amikor kiderült, hogy valaki már 10 éve fotóz, nekem meg még kamerám sincs...), voltak, akik már évek óta fotóztak (hobby szinten), és voltunk páran (nagyon kevesen :D), akik számára teljesen új volt ez a tevékenység. Azonnal megnéztem vagy 100 YouTube videót arról, milyen kamerát vegyek, ami egy belépőszintű masina, de okos és fejlett, MILC (tehát újhullámos, nem tükörreflexes) és nem baromi drága (mert hát ár tekintetében határ a csillagos ég). Végül vettem egy újhullámos MILC Nikon kamerát és beszereztem hozzá pár kiegészítőt.
Szóval, kezdetét vette a tanfolyam, minden második hétvégén (reggeltől késő délutánig) suliban voltam, és a "szabad" hétvégéimen pedig a házi feladatokat készítettem el, illetve próbáltam felzárkózni a rutinosabb csoporttársaimhoz. Ez utóbbi nagyon nehéz volt, de kénytelen voltam önszorgalommal behozni a lemaradást, mert ez jól felfogott érdeke volt minden kezdőnek.
Evés közben jön meg az étvágy
A fotózásra is érvényes a 10 000 órás aranyszabály, azaz akkor lehetsz igazán jó valamiben, ha beleteszed az időt és az energiát (sokan mondják, hogy legalább 10 000 órát). És ehhez hozzátenném, hogy ezen kívül az is sokat számít, ha élvezed és szereted, amit csinálsz (ha ez nincs így, nem fogsz kitűnni). Sorra jöttek a sulis leckék, egyre jobban elmerültem a házi feladatokban, jöttek a házi vizsgák, ezzel együtt pedig a kísérletezések és a saját mini projektek. Baromi izgalmas és érdekes felfedezni magad egy új szakmában, feszegetni a határaidat, keresni a stílusod, a formanyelved és megtanulni kifejezni magad egy vizuális eszközzel. Egyszerűen fantasztikus, micsoda világ tárult elém (pl észreveszek fotózás közben olyan részleteket a környezetemben, amik mindig is ott voltak, egyszerűen elkerülték a figyelmem korábban). Nyitott szemmel járom a világot, mindig nálam van a kamerám, tehát mondhatjuk, hogy kialakult egyfajta megszállottság bennem, ami folyamatos jelenlétet igényel, de ez teljesen rendben is van így. És idő közben az is kiderült, hogy a férjemet, Tamást is nagyon érdekli a fotográfia, és mondhatom, tehetsége is van hozzá. Mostanra közös hétvégi program lett, hogy elmegyünk ketten fotózni, közösen találjuk ki a projekteket, a kompozíciót, és szuperül tudunk együtt dolgozni! Felemelő érzés, amikor rátalálsz a saját utadra és mindennek a párod is részese lehet. Most pedig jöjjön egy olyan fotó, amit a férjem, Tamás készített rólam. Ugye, milyen jó lett?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése