Coach-csá válásom útja

Ebben a rövid bejegyzésben coach-csá válásom útjára reflektálok, a következő szempontok alapján:

• Honnan indultam és miért kezdtem el a Coach Akadémián tanulni.
• Mi tetszik nekem a coaching-ban.
• Milyen akadályokra számítok kezdő coach-ként.
• Önreflexió a tanfolyam során.
• Jövőbeli tervek az eddigi benyomásaim alapján.
• Záró gondolatok és idézetek, amik sokat mondanak számomra a coaching-ról, illetve segítenek megragadni a coaching lényegét.

1. Honnan indultam és miért kezdtem el a Coach Akadémián tanulni?

Most, amikor elkezdem összegezni coach-csá válásom történetét, előkerestem a bemutatkozó e-mailem, amiben pár mondatban leírtam, hogy miért szeretnék coach tanfolyamra jelentkezni. A kezdeti motivációm az volt, hogy people managerként szeretném minél szakszerűbben segíteni a csapatomat. De valójában nem is voltam azzal tisztában, mire is vállalkozom, sőt, kifejezettem téves elképzeléseim voltak a coachingról - azt gondoltam, ez egyfajta mentoring. Már az első órán világossá vált számomra, hogy az elképzelésem a coachingról téves, de nem csalódottságot éreztem, hanem kíváncsi lettem és izgatott, mert amit megtudtam az első órán magáról a coachingról, az sokkal izgalmasabbnak tűnt számomra, mint amire készültem. Megjegyzem, a munkahelyemen a 1:1 beszélgetések során használom a tanfolyamon tanultakat és nagyon sokat segített nekem egy munkahelyváltás után a coaching abban, hogy nagyon hamar bizalmi légkört tudjak kialakítani az új csapatommal. 

Amikor az ismerőseimnek mesélek arról, hogy mit is tanulok, gyakran hiszik azt, hogy a világ egyik legegyszerűbb művészete a coaching, hisz csak kérdéseket kell feltenni az ügyfélnek! Ezen a ponton én világosítom fel őket arról, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhetnének, folyamatosan figyelni, ráhangolódni a coachee-ra, releváns és hasznos kérdésekkel segíteni a gondolkodását, miközben figyelnem kell arra, hogy ne akarjak tanácsot adni, ne ítélkezzek, ne lépjem túl a hatáskörömet - ez egyáltalán nem egyszerű, főleg nem coach-csá válásom útjának az elején. Emberekkel dolgozni sokkal nehezebb, mint számokkal (ezt 7 év pénzügyi területen szerzett tapasztalat után mondom), és még ha hasonlóak is a történetek vagy a problémák, amiket a coachee-k behoznak az ülésre, mivel nem vagyunk egyformák, nagyon hasonló élethelyzeteket vagy munkahelyi problémákat más emberek teljesen másképp élnek meg és dolgoznak fel. 

2. Mi tetszik nekem a coaching-ban?

Sok dolog tetszik nekem a coaching-ban: szerintem izgalmas dolog az ügyfeleknek segíteni kibogozni a problémáikra a választ, és kifejezetten tetszik nekem, hogy nem kell helyettük megoldanunk a problémájukat (hiszen honnan is tudhatnánk, másnak mi a legjobb megoldás egy helyzetre). Nekem ez a szemlélet nagyon tetszik, mellesleg kemény munkára ösztönzi az ügyfelet. Ami még nagyon szimpatikus nekem, hogy a coach-tól folyamatos fejlődést igényel, dolgoznunk kell önmagunkon is, hiszen ha nem vagyunk jól, nem tudunk megfelelően segítő szakmát végezni. Nagyon tetszik a mentor coaching és a szupervízió intézménye, ezek adnak egyfajta biztonságérzetet a szakmai elakadások esetén. 

Olyannyira tetszik a coaching és olyannyira hasznosnak érzem, hogy a munkahelyemen és a magánéletben is alkalmazom néha egy-egy elemét vagy eszközét. Ilyen például az értő figyelem, azaz nem arra figyelek a beszélgetéseim során, hogy mi lesz az én következő mondatom, hol van az én igazam, hogy győzzem meg a beszélgetőtársamat valamiről, hanem figyelek és hallgatok, rákapaszkodom a hallottakra, és csak akkor szólalok meg, ha feltétlenül szükségét érzem. Azt figyeltem meg, hogy megváltozott a beszélgetéseim minősége, amióta elkezdtem coaching-ot tanulni.

3. Milyen akadályokra számítok kezdő coach-ként?

Sokan riogatnak azzal, hogy túl sok a coach képzés és egyre több coach jelenik meg a piacon, így nehéz lesz kialakítanom a saját praxisom. Én ezt tudomásul veszem, és azt gondolom, enélkül is nehéz lenne coach-ként elindulnom. Ugyanakkor amikor fotósnak álltam, illetve ügyvédjelölt voltam, ugyanezzel riogattak, és mindkét szakmámból meg tudtam volna élni, függetlenül attól, hogy ügyvéd és fotós is van minden utcasarkon. Egyik tanárom, Csetneki Csaba szavai csengenek a fülemben ezzel a témával kapcsolatban, ugyanis azt mondta, az a lényeg, hogy legyünk jók a szakmánkban, tanuljunk, fejlődjünk, haladjunk, legyünk ügyes coach-ok - akkor meg fogunk tudni élni coach-ként, hiába termelődik közben nagyon sok új kolléga. Illetve a marketing azt tanítja, ha sokan vannak a piacon egy szakmában vagy üzletágban, akkor az annak a jele, hogy van rá kereslet és igény. Coaching-ba járni egyre népszerűbb, főleg pályakezdők körében tapasztalom, hogy szinte elvárásként fogalmazódik meg bennük, hogy coaching-ot szeretnének a mindennapokban. Én hiszem, hogy ha nagy a kereslet a coaching iránt, el tud tartani sok coach-ot is, de jónak kell lenni a szakmában, máskülönben nem fogok tudni ebből megélni.

A másik problémás témakör a kezdet kezdetén az ügyfélkeresés lehet. Szerintem eltart majd 2-3 évig, mire kellő mennyiségű ügyféllel fogok rendelkezni, azaz meg tudjak élni a coaching-ból. Én a nagyvállalatokat szeretném megcélozni, felhasználva a meglévő kapcsolati tőkémet és multis éveimet. Nem gondolom, hogy egyszerű lesz, de nem is félek az ügyfélszerzőstől, mert nem akarom megengedni ennek a félelemnek, hogy az utamba álljon. Folyamatosan dolgozni fogok magamon, rendszeresen fogom magam képezni, kiépítem a saját brand-em, profi honlapot készítek majd és menni fogok az ügyfelek után. Remélem, hogy egy nap tényleg meg fogok tudni élni a coaching-ból, mégpedig azért, mert szeretem csinálni és miért ne olyasmiből éljek, ami flow élményt is nyújt számomra?

4. Önreflexió a tanfolyam során

Az önreflexiót egy nagyon hasznos eszköznek gondolom, és egyre közelebb kerülök általa magamhoz is. Hogy egy nagyon egyszerű példával éljek, az önreflexió módszere segít abban, hogy felismerjem és tudatosítsam a hibáimat, hogy egyre kevesebbszer kövessem el ezeket a jövőben. Itt is vissza tudnék kanyarodni oda, milyen fontos, hogy folyamatosan dolgozzunk magunkon, hogy jól legyünk és képesek legyünk helyt állni, amikor az ügyfeleink számítanak ránk. Az önreflexióm része, hogy kevesebbet beszélek, kétszer meggondolom, mit akarok mondani és van-e értelme mondanom, tömörebben és lényegretörőbben fogalmazok és figyelek arra, hogy legyen eleje és vége a beszélgetésnek. 

Jellemző rám mostanában, hogy a mindennapi beszélgetésembe is beivódnak a coaching eszközök, amit egyáltalán nem bánok, mert értékesebbé teheti a beszélgetéseket. Sokat adott nekem az a felismerés a tanfolyam során, hogy sokszor az emberek egyszerűen csak el akarják mondani, ami foglalkoztatja vagy bántja őket, egyszerűen tehát csak ventilálni akarnak, nem várják tőlünk, hogy megoldjuk az életüket (hogyan is tudnánk?). Ezáltal kisebb lett rajtam a nyomás, amikor valaki egy nagyobb terhet oszt meg velem, hiszen tudom, azt nem kell helyette cipelnem, de jól esik neki, ha valaki elismeri, hogy jogos a problémája és meghallgatja őt. Sokszor érzem azt mostanában, hogy gyakran a legtöbb, amit tehetek valakiért, az az, hogy meghallgatom. 

Az értő figyelem elképesztően felértékelődött számomra, és ez a másik irányba is igaz: kevésbé tudom elnézni másoknak, ha nem figyelnek rám, hiszen egyrészt ez a tisztelet hiánya valahol, másrészt megöli a bizalmat, harmadrészt értékes időt rabol az életemből, ami ablakon kidobott idő. Erre egy friss példa, hogy 3 hónapja dolgozom egy cégnél, a főnökömmel hetente többször beszélek, és tegnap megkérdezte tőle, hány éves a gyerekem. Azt éreztem, teljesen felesleges volt vele bármi magánjellegű tényt megosztanom az elmúlt hónapok során, és a belé vetett bizalmam valahol ez a kérdése megölte, hiszen nincs gyerekem és nem is szeretnék. 

Szép felismerés volt a tanfolyam során, hogy túlságosan görcsös vagyok, túlzottan él bennem egyfajta megfelelési kényszer, mégpedig magamnak szeretnék megfelelni, de nagyon nagy elvárásokat állítok magammal szemben. El kell tudnom lazulni coaching közben, hogy nyugodt légkört teremthessek az üléseken és ne legyen a coaching izzadtságszagú. Ehhez bíznom kell magamban és nem rettegni attól, mi fog történni, ha esetleg elakadok. Ha ezt meg tudom lépni, akkor sok görcsömet el tudom majd engedni, és így valóban flow élményt tud nyújtani a coaching, míg ha megfeszülök, azt az ügyfél is érzi, és a folyamat is elakadhat, a ráhangolódás lehetőségét is elveszíthetem és ezáltal nem tudunk valódi eredményt elérni, pusztán égetjük egymás idejét az ügyféllel, illetve égetjük a megbízó pénzét. Határozott célom ezen változtatni. 

Még egy fontos dolgot kell megemlítenem, mégpedig azt, hogy észrevettem magamon, sokkal kevesebbet ítélkezem. Megtanultam a tanfolyamon, hogy ha valaki nagyon erősen nyomogatja a gombjaimat, azzal foglalkoznom kell, de erről nem feltétlenül az ügyfelem tehet. Próbálok úgy tekinteni az elsőre kevésbé szimpatikus emberekre is a környezetemben, hogy esélyt adok magamnak a tanulásra, nekik pedig esélyt adok a kibontakozásra. Ha valami megdöbbentőt hallok a coachee-tól, megpróbálom nem éreztetni vele, hogy furcsa számomra, amit hallok, és nem címkézem fel a mondandóját. Nem ítélkezem, nem mondom, hogy jól halad, rosszul halad, próbálom az értékítéletem kivonni a beszélgetésből, mert ez egyrészt elriaszthatja az ügyfelet, megtörheti a bizalmat kettőnk között, illetve mára azt gondolom, semmi jogom sincs ítélkezni, és én sem szeretem, ha velem teszik ezt. Tetszik az az elgondolás, miszerint a coach egy tiszta lap, illetve az ülésekre is úgy tekintek, hogy tiszta lappal indítom őket, nem hallgatva prekoncepciókra, szimpátiára, ami a magánéletemben is nagy hasznomra van. 

5. Jövőbeli tervek az eddigi benyomásaim alapján

Még nagyon az utam elején járok, nincs még kellő tapasztalatom és bőven van hova fejlődnöm. Ennek ellenére a döntés már megszületett bennem, hogy szeretnék a jövőben coach-ként tevékenykedni, a tanfolyam után elkezdek ügyfeleket gyűjteni és kipróbálom magam coach-ként (kezdetben a főállásom mellett). Készíttetek egy honlapot magamnak és profi fotókkal fogom ellátni - van egy elképzelés a fejemben arról, hogyan induljak el, kihasználva az elmúlt 7 évben kialakult kapcsolati tőkémet. Nem teng bennem túl az önbizalom, de azt gondolom, hinni kell az elképzelésemben és neki kell futnom, nem félhetek attól, hogy nem vagyok eléggé felkészült vagy tapasztalt. Ha erre várnék, soha nem indítanám be a vállalkozásom. Tudom, hogy évek munkája lesz, mire kialakul az ügyfélköröm, de meg vagyok róla győződve, hogy megéri a befektetett idő, energia, pénz és türelem, mert a saját lábamra állhatok a nap végén. Mindig is tudtam, hogy vállalkozni szeretnék, de az eredeti szakmám (jogász) és a nemrég kitanult művészi szakmám (fotográfus) nem bizonyultak jó iránynak, nem tudtam elképzelni, hogy ezekre építsek vállalkozást. Azt azonban el tudom képzelni, hogy coach-ként valósítsam meg az álmom, létrehozva egy kis saját business-t. 

Tudom, hogy a terápia és a coaching két teljesen különálló szakterület és mostanra a különbségeket is egészen jól kezdem látni. Mégis, amióta coaching-ot tanulok, elkezdett kialakulni bennem egyfajta vágy aziránt, hogy pszichológiát tanuljak és egyszer terapeuta is lehessek. Látom, hogy hol kapcsolódhat össze a két szakma és nagyon nagy kedvet érzek magamban ahhoz, hogy belevágjak egy új szakma, azaz a pszichológia elsajátításába. Ezt olyannyira komolyan gondolom, hogy be is adtam a jelentkezésem a Károli pszichológia karára, így lehet, hogy hamarosan elkezdhetem ezirányú tanulmányaimat. Ugyanezen az egyetemen néztem ki magamnak egy szupervízor coach szakot, illetve a Coach Akadémián mindenképp szeretnék mentor coaching tanfolyamra és a módszertani coaching tanfolyamra jelentkezni. Megtanultam a tanfolyam során, mennyire fontos tisztában lenni a határterületek fontosságával, ugyanakkor nagyon szeretném a hatásköröm kitágítani, hogy a lehetőségeimet is kitágíthassam ezáltal. Ehhez felvételt kell nyernem az egyetemre és a jelenlegi munkahelyemnek bele kell egyeznie abba, hogy ősztől részmunkaidőben dolgozhassak, nagyon szurkolok, hogy mindkét feltétel megvalósuljon.

6. Záró gondolatok

Néhány idézetet is szeretnék beemelni ebbe az esszébe, ami nagyon sokat adott nekem a coaching tanfolyam során. Az egyik idézet, ami nagyon kedves számomra az elmúlt pár hónapból és valahogyan a coachinghoz kapcsolom, egy Fodor Ákos haiku. Így szól: “Mindegy, hogy honnan, mindegy, hogy hová, mindegy, hogy mégy-e. A lényeg: figyelj”. Nemcsak amiatt fontos ez a vers nekem, mert a figyelemről egyből az értő figyelemre asszociáltam, hanem azért is, mert gyakran merül fel bennem kételyként, hogy az alapvégzettségem illek-e a coachinghoz, középvezetőként tudok-e felsővezetőket is coacholni, mi a megfelelő háttérszakma a coachinghoz. És a vers nagyon szépen visszatükrözi, amire végül a Coach Akadémia által magam is eljutottam. Ez pedig az, hogy majdnem mindegy, milyen háttérrel rendelkezünk, illetve nem kell, hogy legyen 20 év vezetői tapasztalatom ahhoz, hogy felsővezetőket coacholjak. A coaching technikát és eszközöket kell minél jobban elsajátítanom, érzelmi intelligenciára van nagyrészt szükségem, értő figyelmet kell gyakorolnom, nagyon sok soft skillre van szükségem, de az nem igazán számít, hogy jogász diplomám van-e vagy mérnöki. Ez a felismerés nagyon sok önbizalmat ad nekem a továbbiakban, a vers pedig segít mementóként vissza-visszaemlékezni erre a felismerésre. 

A másik idézet nem mástól származik, mint az egyik tanáromtól, Csetneki Csabától. Így szól: “engedjétek, hogy alakuljon”. Ez az egyik olyan mondat, amit hatalmas lendületet ad a coach karrierem beindításához.