Egy jó coach a színházban is coach? - Párterápia a Belvárosi Színházban

 Tegnap megnéztük a Belvárosi Színházban a Párterápia című darabot. A férjem is coach-nak tanul, és nagyot nevettünk hazafelé menet, amikor rájöttünk, hogy mindketten coach szemmel és füllel néztük és hallgattuk végig a darabot. A Znamenák István által rendezett Párterápia című darab három szereplős, egy férj (Debreczeny Csaba) és egy feleség (Balla Eszter) látogatnak el egy párterapeutához (Mészáros Máté) és esnek egymás torkának már az első perctől kezdve. A darab egyébként könnyed, vicces, szórakoztató, de most nem is erről szeretnék írni, mindenkire rábízom a színdarab megítélését, sokkal inkább azokat a jellegzetességeket szeretném ismertetni, amik nagyban emlékeztettek bennünket egy coaching ülésre. Nemrég írtam a coaching és a terápia közötti különbségekről és hasonlóságokról, ez a színdarab pedig nagyon szorosan kapcsolódik ehhez az írásomhoz, mert teljes mértékben alátámasztja az abban leírtakat. Lássuk, mi mindent figyeltünk meg Tamással tegnap este!

1. Célmeghatározás és sikerkritériumok

A terapeuta első kérdése arra irányult, hogy feltárja, miért is szeretne a pár párterápiába kezdeni. Ezek után pedig szinte azonnal meghatározták az elérendő célt, azt is körbejárva, vajon szerintük a másik fél számára mitől lehetne eredményes a terápia, illetve ők maguk mikor éreznék a terápiát sikeresnek (azaz sikerkritériumokat is felállítottak). Gyönyörű hipotetikus kérdéseket hallhattunk már a darab elején!

2. Tanácsadás 

Érdekes volt, hogy a terapeuta leszögezte, a pár helyett nem fog döntést hozni, nem fogja megmondani nekik, mit kellene tenniük és nem fog tanácsot adni nekik (ebben teljes mértékben hasonlított a coachinghoz), a terapeutától végül többször is hallhattunk tanácsot, ami véleményünk szerint a terápiába belefér. 

3. Pártatlanság és ítélkezés-mentesség

Többször is elhangzott, hogy a terapeutának pártatlannak kell lennie, ami teljes mértékben jellemző a coachingra is. Ezt éreztük is a pszichiáteren. Az ítélkezés-mentesség azonban nem jött neki össze, pedig akár egy terapeutától, akár egy coach-tól ez elvárható és bizony probléma, ha ezt egy szakember nem képes tanúsítani. De nem ez volt az egyetlen probléma a terapeuta működésével, de erről többet nem árulok el, mert nem szeretnék spoilerezni :)

4. Én okés vagyok...

Számtalanszor előfordult, hogy a terapeuta nem érezte okésnak a saját működését, és elhangzott tőle, milyen üdvös lenne, ha a terapeuta működése okés lenne egy terápiában, hisz így lenne képes igazán támogatni a pácienseit. Ez a hozzáállás jellemzi a coachingot is. És bár alapvetően bármilyen coaching irányzatról is legyen szó, a coachnak ildomos folyamatosan dolgoznia magán, hogy a működése csiszolt legyen, leginkább mégis a tranzakcióanalitikus coaching sajátja ez a hozzáállás.

5. Csak pozitívan!

Kritikaként merült fel a terapeutával szemben, hogy a természete túlságosan elfogadó, kerüli a konfliktushelyzeteket és túlságosan pozitív. Rögtön eszembe jutott a pozitív pszichológiára építő érték alapú coaching, ami a problémák helyett a megoldásra és az értékek hangsúlyozására fókuszál. És a coachingra is teljes mértékben jellemző az elfogadás tanúsítása, törekednünk kell ügyfelünk megértésére és kerülnünk kell a bírálatokat.  

6. Gyorsaság és hatékonyság

Tisztában vagyok azzal, hogy ebben a darabban 2 óra alatt kellett nagyot alakítani, így a terápia hosszas mivoltát el kellett engednie mind az írónak (Daniel Glattauer) mind a rendezőnek. A párterápia nem egy gyors folyamat, bár a párkapcsolati mediáció akár 6 alkalommal is eredményes képes lenni. Mégis emlékeztetett a brief coachingra ez a színdarab, hisz nagyon rövid idő alatt nagyon nagy lépéseket tettek meg a felek, tehát a terápia gyors volt, hatékony és nagyon eredményes.

7. Szerepcsere

A szerepcsere alkalmazása volt a kedvenc részem a darabban, szórakoztató volt és elgondolkodtató. Több coaching irányzat is alkalmazza a szerepcserét mint coaching eszközt, leginkább talán mégis az akcióközpontú coachingra jellemző ez az eredetileg pszichodramatikus játék vagy technika.  

8. Ököl-nyitás

Szintén nagyon tetszett, amikor a terapeuta arra kérte a feleséget, hogy szorítsa ökölbe a kezét, a férj pedig próbálja meg a feleség öklét kinyitni. Azonnal párhuzamot véltem felfedezni az ököl-nyitás és a wingwave coaching izomtesztje között! Az izomtesztnél a kliens a hüvelyk- és a mutatóujjával egy izomgyűrűt hoz létre, melyet az izomtesztnél a coach maximális erővel tesztel. Kísérteties volt a hasonlóság. 

Biztos nagyon sok egyéb hasonlóságot is fel lehetne fedezni a darab és a coaching között, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg és írja meg nekünk, ha a fenti listát még tudná bővíteni :) Mivel a  terápia és a coaching közötti különbségekről már írtunk egy korábbi bejegyzésünkben, ezeket ebben a bejegyzésben nem vizsgálom, hiszen nem is coachingról szólt a színdarab, hanem egy terápiás ülésről, mégis olyan sok ponton emlékeztetett engem a coaching üléseimre, hogy érdekesnek tartottam összeszedni ezeket a hasonlóságokat, amíg elevenen él benne a Párterápia című darab élménye. A fent említett coaching irányzatokról külön bejegyzésben fogok majd írni, nagyon sok irányzat létezik, érdekesebbnél érdekesebbek. Stay tuned! :)

Balla Eszter, Mészáros Máté, Debreczeny Csaba - Párterápia (Fotó/Forrás: Orlai Produkciós Iroda)