Egy éve a pszichológia szakon – megérte elkezdeni?

 Egy éve járok a Károli pszichológia levelező képzésére. Mielőtt belevágtam, alig találtam róla infót, nagyon kusza volt, hogy mit lehet a diplomával kezdeni, hogyan lehetek terapeuta. Az elmúlt 1 év alatt sokat tisztult a kép, és minél több tapasztalatom lesz, annál több bejegyzést fogok majd írni a témában. Lássuk az elmúlt 1 évet.

Miért jelentkeztem a pszichó szakra?

Több érv is szólt amellett, hogy elkezdjem a pszichológia szakot. A leghangosabb érv az volt, hogy coach-nak álltam és már az első éles üléseken az volt a tapasztalatom, hogy coacholni pszichológia nélkül nagyon nehéz. Nagyon különbözik egymástól a coaching és a terápia/pszichológiai konzultáció (erről írtam korábban itt), és azt éreztem, az a felelősségteljes döntés, ha pszichológiát is tanulok a coaching mellé. Nagyobb mozgásteret biztosít a coachingban a pszichológia, kitágítja a kompetencia-határokat és nem kell a felszínen maradnunk, ha nem akarunk, mert mehetünk mélyebbre az elakadások boncolgatásában. Tehát a pszichológia a coachingot kiszélesíti, megtámogatja, bebiztosítja. 

A másik érvem az volt, hogy nemcsak coach-ként foglalkozom emberekkel, hanem karrier-tanácsadóként is és a főállásomban, governance managerként is - csapatot vezetek, néha mediálok, tréningeket tartok, és azt éreztem, jól jönne ehhez a lélekbúvárság. Mellkészálnak indult, szerelem lett belőle! Egyszerűen imádom a pszichó szakot, és ha egyszer elvégzem az egyetemet, maradok is ezen a vonalon, ebben egészen biztos vagyok.

Milyen volt az első év?

Ez lesz a harmadik diplomám, volt már bőven egyetemi tapasztalatom, amikor elkezdtem a sulit, mégis nagyon más ez, mint a korábbi tanulmányaim. A jogon szenvedtem, küzdöttem, nem éreztem a sajátomnak, mégis kitartottam és elvégeztem, sőt dolgoztam is a szakmában évekig. A pszichológián úgy érzem, hazataláltam, élvezem az órákat, bevonódom az órákon, érdekelnek a tárgyak és szeretem a közösséget, plusz vásároltam már vagy 100 könyvet a tanulmányaimhoz. Másképp élem meg ezeket az egyetemi éveket, mert a bölcsészképzés eleve más mint a jog, itt egy segítő szakmát tanulunk, és ennek megfelelően a környezet is más. Ráadásul idősebb és érettebb lettem mostanra, és most már nem az egyetem a központja az életemnek - valahogy lazábban állok az egészhez.

Az egyetem a lakhelyemtől messze van, de ez egyéni probléma és nem zavar kifejezetten. Az órák hétfőnként vannak: kéthetente online előadások, kéthetente pedig gyakorlatok. A gyakorlatok valóban gyakorlatiasak, voltak egészen életszagú feladataink már az első éven. A tanárok általánosságban korrektek, támogatóak, az elvárások teljesíthetőek, a felettünk járó évfolyam nagyon segítőkész. Sok az otthon feldolgozandó tananyag, mivel ez levelező - így nagy önszervező képességet kíván. A joggal ellentétben itt a szorgalmi időszakok húzósak, melósak, sűrűek, de a vizsgaidőszak könnyebb a jogi egyetem vizsgaidőszakának feszített tempójához és a konstans tanuláshoz képest. Én persze a jól megszokott módon tanulok, azaz úgy, mintha a jogon lennék, így a jegyeim mind kitűnőek (ez számomra szokatlan, a jogon gyakran éppen csak görbült nekem egy-egy vizsga). 

Megjegyzem, hogy család és munka mellett az egyetem nagyon sok tud lenni, szinte minden szabadidőmet felemészti (kb heti 20 órát), de mivel szeretem, nem okoz gondot a tanulásnak dedikálni a szabadidőmet. És nagyon hálás vagyok a főnökeimnek és a csapatomnak, hogy támogatnak, és hétfőnként ki tudom magam vonni a munka alól (vagy követem az emaileket, de nem csatlakozom a hétfői meetingekre, amit mindenki tiszteletben tart, vagy szabit veszek ki, ami szerencsésebb ezeken a napokon, mert a figyelmet megosztani nem lehet).

Mit lehet a pszichológus diplomával kezdeni?

A BA diplomával még nem megyünk messzire, ezzel nem nyílik meg túl sok ajtó előttünk, de hasznosnak mindenképp hasznos, hiszen ez a belépő a mesterszakra 😊 Az MA diplomával pedig sokféle irányba indulhatunk el: dolgozhatunk a klinikumban, lehetünk tanácsadók, iskolapszichológusok, munkapszichológusok, ezt leginkább az determinálja, hogy milyen mesterképzést végeztünk el, illetve például a klinikai szakpszichológus képzésre külön felvételi eljárás szükséges. Az MA után szakirányú továbbképzésre is jelentkezhetünk, így tanulhatunk többek között sportpszichológusnak vagy szexuálpszichológusnak. 

Sokan azt gondolják, hogy a mesterdiploma megszerzésével jogosultak leszünk pszichoterápiát végezni, ami nincs így, pszichoterapeuta ugyanis az lehet, aki a klinikai szakpszichológus képzést is elvégzi, ami 4 év tanulást és egészségügyi intézményben szerzett szakmai tapasztalatot jelent, majd/közben módszerspecifikus képzést végez (ilyen pl. a sématerápia, családterápia, tranzakció-analízis, stb.), majd a pszichoterapeuta szakvizsgát is leteszi. Pszichológiai konzultációt mesterdiplomával végezhetünk, illetve néhány módszerspecifikus képzés elvégzésével terapeutának nevezhetjük magunkat (ilyen a Gestalt terápia képzés vagy a családterápia). Arról külön bejegyzést fogok majd írni, mikor érdemes pszichológushoz fordulni és hogyan válasszunk pszichológust. 

Megérte elkezdeni?

Elkezdeni a pszichó szakot életem egyik legjobb döntése volt: ahogy korábban írtam, hazataláltam. A szakmáim kiegészítették egymást már korábban is, de a pszichológia tökéletesen egybefűzi őket, és nemcsak hasznos, amit tanulok, hanem azt is érzem, hogy el tudom képzelni magam pszichológusként. A váltáshoz bátorságra volt szükségem, a suli technikai részéhez logisztikázni szükséges a mindennapokat, és majdnem minden szabadidőm a tanulásra áldozom. Az estéim tanulással, anatómia beadandó rajzolásával, tesztírással, podcastek hallgatásával telnek, ennek ellenére soha nem éreztem még ennyire otthon magam semmiben, amit korábban tanultam. Mennyi tanulás van még előttem, mennyi vizsga, képzés, kutatás, műhelymunka, ingázás, utazás, tervezés, szervezés…és mégis nagyon reményteli a jövőm és élvezem a pszichológia szakot, úgy, ahogy van.

Fun fact: a férjemnak annyira tetszett, amit kívülről látott a pszichológia szakból általam, hogy ő is jelentkezett a képzésre, sőt, fel is vették, így szeptembertől ő is pszichológushallgató lesz. Jó érzés, hogy a rengeteg pszichológia könyvem megoszthatom vele.