Coaching témák #5 - Vállalkozásindítás - Kezdő vállalkozó vagyok, meghúztam a gatyamadzagot

 Az előző bejegyzésem arról szólt, hogy mire van szükség a vállalkozásindításhoz. Az egyik dolog a kezdőtőke szerintem, a másik egy jó ötlet, a harmadik pedig bátorság. Most arról szeretnék részletesen írni, hogy a kezdőtőkét hogyan lehet összeszedni. Lássunk pár ötletet, ami nekem segített összegyűjteni azt az összeget, amivel már fel tudtam mondani a munkahelyemen és el tudtam indítani a vállalkozásomat. Nagyjából két dolgot csináltam: az egyik, hogy minden egyes hónapban egy bizonyos összeget félretettem a fizetésemből, amit úgy kezeltem, mintha nem is lenne. Ezt éveken át gyűjtöttem, azzal a céllal, hogy egyszer majd a saját vállalkozásom indíthassam be. Ehhez idő kell, nekem ez nem ment a munkahelyem mellett, ehhez pedig pénz kell. A másik dolog, hogy nagyon tüzetesen átnéztem a kiadásaimat, és visszavágtam, ami visszavágható volt. Van, amire egyáltalán nem költök ma már, amire korábban költöttem, illetve vannak dolgok, amire lényegesen kevesebbet költök, mint korábban. Ugyanakkor van pár dolog, amit nem vonok meg magamtól és ma is áldozok rájuk. Lássuk a listát, hátha segít neked is, hogy nagyon alaposan áttanulmányozd, mi mindenen tudsz pénzt megfogni.

1. Amire egyáltalán nem költök

Mint mondtam, van, amire egyáltalán nem költök jelenleg (bár korábban költöttem). Ilyenek az ékszerek, amit egyáltalán nem vásárolok mostanában. Korábban sem vitt el sok pénzt, de jelenleg egy fillért sem! Arra gondoltam, ha nagyon vágyom majd egy új darabra, eladok a valamit a régiek közül, és annak az árából szerzek majd be újat, így nem kerül majd plusz pénzbe.

Nemcsak takarékossági szempontból, hanem táplálkozási okokból is, nem költök egy fillért sem édességre, cukrászdára. Ez számomra egy lehetetlen küldetésnek indult, mert amióta az eszemet tudom, tömöm magam cukorral. Teljesen a rabja vagyok (akarom mondani, voltam, mert leküzdöttem!), de mégis működik, és bár korábban nagyon helytelenül édességgel indítottam a napot, ma már el sem tudom képzelni, hogy betérjek egy cukrászdába. Erős vagyok, és ez kedvez a pénztárcámnak és a hasnyálmirigyemnek egyaránt :)

Átnéztük a férjemmel, milyen előfizetéseink vannak, és az összeset lemondtuk, amit nem használunk mostanában. Ha kell, újra előfizetünk majd rájuk, de jelenleg teljesen felesleges fizetnünk ezeket. Itt is érvényes a szabály, mi szerint sok kicsi sokra megy, és ha nem is tűnik nagy kiadásnak havi pár száz forint, szorozd fel éves szintre, majd 10 évesre, és gondold végig, mennyi ideig tudnál még pluszban szabadon alkotni, ha mégis lemondod az előfizetést. Itt említem meg, hogy ha még mindig SMS-t kapsz a bankodtól a tranzakcióid után, válts online verzióra, ha lehet, mert SMS-t kapni applikációs üzenet helyett egyszerűen ablakon kidobott pénz. Én a bankszámla-csomagom is megváltoztattam, kötöttem egy sokkal kedvezőbb szerződést a meglévőnél (úgyis szinte minden fizetéshez a Revolutot használom).

Következő kategória a bor és kocsmázás. Nem értünk nagyon a borokhoz a férjemmel, de kedveljük a jó borokat és szívesen is áldoztunk rá - mostanáig. Egyrészt a diétám is üdvözli az alkohol-elhagyást, másrészt most sok pénzt tudunk ezen megfogni (havi 15 ezer forintot költöttünk borra, ez nagyon sok pénz!). Ezzel persze nem azt mondom, hogy semmilyen körülmények között sem fizetnék ki 2 dl bort, de inkább nem költök rá és éves szinten így tudok nyerni egy teljes hónapot, amit írással és fotózással tölthetek. Ez egy jó deal-nek tűnik számomra.

Ruhák, ruhák, ruhák...ez egy nagyon fájó pont nekem, de nemcsak takarékossági szempontból üdvözlöm a döntésem, miszerint nem költök ruhákra, hanem környezetvédelmi okokból is. Havi 30 ezer forintért rendeltem korábban új göncöket a neten, és az sem vette el a kedvem, hogy amint beállt a vírushelyzet, a cég, aminél dolgoztam, azonnal átállt home office üzemmódra. Én azonban rendületlenül rendeltem a ruhákat. Nem akarom többé a fast fashiont támogatni, nem akarom dagasztani a fogyasztói társadalmat, nem akarom támogatni a vietnámi gyerekmunkát, és járulékos nyereségként megtakarítok vele egy rakat pénzt! Végignéztem a ruhatáram, van mindenem (mindenből több is), semmire sincs szükségem egy jó darabig. Jó érzés ettől a függőségtől is megszabadulni :)

Triviális kategóriának tűnhet, de ide sorolom a vizet is. Környezettudatossági okokból évek óta nem veszek PET palackos vizet, de amióta szabadúszó vagyok, kínosan ügyelek arra, hogy amikor elindulok itthonról, bedobjam a táskámba a kulacsom. Nem veszek a városban limonádét (már 1200 - 1500 HUF egy limonádé, ami gyakorlatilag felér egy rablással, tekintve, hogy némi citromlé és jég van benne, meg víz), mindig újratöltöm a városban a vizes kulacsom, és ezzel a nap végén súlyos összegeket takarítok meg. És ez egy zöld lépés!

További "zöld" ötletekről írok egy másik bejegyzésemben ("Zöldségek" - avagy hogyan csökkenthető az ökoszorongás), ezek mind nagyon pénztárcabarát ötletek, érdemes elolvasni, hátha inspirálódsz belőle :)

2. Amire sokkal kevesebbet költök jelenleg

Rettenetesen sok pénzt emészt föl étteremben enni. Ez egyébként egy jó kis randi is szokott lenni, ezért a férjemmel nem szerettük volna teljes mértékben száműzni az életünkből. De szigorúan pár havonta egyszer megyünk étterembe, és egy bizonyos összegnél nem költünk többet (ha nem fér már bele a kávé, iszunk otthon, egyébként is isteni finom kávét készítek :)). Nem hiszek abban, hogy drákói szigorral kellene megvonni magunktól minden földi jót, de érdemes végiggondolni az étkezési szokásainkat, mert nagyon sok pénzt költünk rá. Nekünk ez a szabály (miszerint csak egyszer megyünk étterembe pár havonta) több tíz ezer forint megtakarítást jelent. Amióta szigorú diétát követek, egyébként is elkezdtem főzni és ahogy kinyílik számomra a gasztronómia itthon, úgy tölt el minél nagyobb örömmel, ha valamit én magam készítek el. Ez is ad egyfajta szabadságot nekem. 

A férjem sokat költ edzésekre, de ez jól is van így. Örömmel jár úszni, falat mászni, karatézni, ez egy olyan kategória, amin nem akar spórolni. Amiért én mégis ide sorolom az edzést, az az, hogy én viszont edzést váltottam, megtanultam rendesen úszni, és filléreként járok a közeli uszodába úszni heti kétszer. Korábban Bikram jógáztam, ami elég drága, így edzésformát váltottam.

Kínosan odafigyelek az arcápolásra, és súlyos pénzeket költöttem manager koromban arcápolási és kozmetikai termékekre. Végiggondoltam, mi az a termék, ami mindenképp az arcápolási rutinom részét kell, hogy képezze (ezekről nem mondok le), és ami fölösleges, nem fogom többé megvenni (ilyen az arctonik és a különféle olajok, ezek számomra nélkülözhetőek). Illetve volt néhány termék, amit olcsóbbra cseréltem, hiába szeretem, most nem fogok rá áldozni. Itt is a középutat követem, nem intek búcsút a rutinomnak, csak megnéztem az alternatívákat és racionalizáltam az erre szánt kiadásokat.

Be kell ismernem, nagy kávérajongó vagyok. Sok pénzt költöttünk korábban a férjemmel kávéra, akár itthon készítettük el, akár a városban vettük meg. Újabban én magam készítem itthon és ha út közben is szeretnék kávét kortyolni, viszek magammal itthonról, a városban pedig nagyon ritkán költünk kávéra, ezzel pedig nagyon sok pénzt takarítunk meg. Erre a kategóriára is igaz, hogy leginkább csak a szokásunkon kellett változtatni, de a kávézás öröméről nem kell lemondanunk. Az itthon készített kávém bögréje kb 50 Ft!

3. Amire jelenleg is költök

Van néhány dolog, amin annak ellenére sem spórolok, hogy most nagyon budget-on vagyok. Ilyen az egészségem. Sajnálatos dolog, hogy ma, ha az állami egészségügyben szeretném megvizsgáltatni magam, az vagy meg sem valósul (mert nem lehet időpontot kérni, mint a nőgyógyászaton vagy a fogászaton), vagy bár tudnak időpontot adni, de fél év múltára (mint az érsebészeten), vagy bár kapok időpontot egy kivizsgálásra, a szolgáltatás minősége kritikán aluli, esetleg nagyon lassan kapok visszajelzést. Táplálék-kiegészítőkre és magánorvosokra azért nem sajnálom a pénzt, mert az életem múlhat rajta. Az alternatív gyógyászat is drága, de tapasztalataim szerint eredményes, így erre is hajlandó vagyok áldozni, amikor szükséges. 

Itt említem meg a nyaralást is. Az utazás éltet engem és a férjem, ez tartja bennünk a lelket (meg egymás), és alig várjuk, hogy újra utazhassunk. Az utazásaink során kinyílik számunkra a világ, új embereket, új kultúrákat, új ízeket, új szokásokat ismerünk meg, sokat tanulva ezzel másokról és önmagunkról. Az utazás egy olyan tevékenység az életünkben, amiről nem szeretnénk lemondani, általában messzire utazunk, hogy távol kerülhessünk a szürke hétköznapoktól térben is. Környezetvédelmi okokból hoztunk egy döntést, miszerint évi egyszer ülünk repülőre, így is nagy ökológiai lábnyomot hagyunk magunk mögött egy-egy repülésünkkel. Az utazásról nem szeretnénk lemondani, de ha már megyünk, ésszel utazunk és odafigyelünk a kiadásokra. Nem él a szabály nálunk, miszerint "nyaralunk, most szabad". Nem, bár nyaralunk, de ugyanúgy nem szabad (ésszerűtlenül költeni, enni és kifordulni önmagunkból), mintha itthon lennénk. 

Végezetül pedig jöjjön az ön-képzés, azaz a tanulás. Nem sajnálok a tanulásra áldozni. Igen, a workshopok, képzések, tanfolyamok majdnem mind költségesek (egyébként vannak jó kis kurzusok pl. Skillshare-en ingyen vagy nagyon kedvezményesen, vagy YouTube-on is találsz jó kis tartalmakat), de ha magadba fektetsz, az egy olyan befektetés, ami könnyen megtérülhet. Ha elmész egy kurzusra, azáltal Te leszel több, és olyan skill-eket tanulhatsz, amit pénzzé tudsz tenni vagy érthetőbb lesz számodra általa a világ és csökken a szorongásod. Sokan kérdezik tőlem, amikor beiratkozom egy új suliba, hogy minek nekem még egy papír? Nos, a papírra semmi szükségem sincsen, de szomjazom a tudást. Ha valami érdekel, utánajárok, ha tetszik a képzés, beiratkozom, és ha már beiratkoztam, pénzt és időt áldoztam rá, el is végzem. Bármit is tanulsz, több leszel általa, így a tanulásra szánt költségeken nem vagyok hajlandó takarékoskodni. Jó pap holtig tanul :)