Zen mesék - Egy csésze tea

 Egy ideje nagyon foglalkoztat a buddhizmus, mégpedig azon belül is a zen irányzat. Nagyon más, mint az a keresztény kultúrkör, amiben én felnőttem. Tetszik, hogy nincs megszemélyesített istenképe, nem ítélkezik és nagyon logikus. Arra tanít, hogyan éljek értelmes életet, és hogyan szabaduljak ki a létforgatagból. Egészen elképesztő felismeréseket tudok megtapasztalni általa magammal és a környezetemmel kapcsolatban. Szokásommá vált, hogy zen tanmeséket olvasok, és ezek közül szeretnék megosztani párat Veletek. Fogadjátok sok szeretettel az elsőt:

Egy csésze tea

Nan-in névre hallgató japán zen mestert az 1900-as években meglátogatta egy professzor, annak érdekében, hogy kérdéseket tegyen fel neki a zenről. Nan-in udvarias gesztusként, megkínálta a professzort egy csésze teával. 

A mester, miután láthatóan színültig töltötte a látogató csészéjét, tovább töltött. A professzor csak nézte, ahogyan a forró ital mindenhová szerteszét folyik, és mikor már képtelen volt tűrtőztetni magát, felkiáltott:

– Már tele van! Ne töltsön többet!

– Így van – felelt mosolyogva a mester, és így folytatta: ehhez a csészéhez hasonlóan ön is tele van a saját véleményével és feltevéseivel. Hogyan mutathatnám meg magának mi a “zen”, ha nem üríti ki előbb a csészéjét?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A quiet quitting jelenség és ami mögötte van

Kép
 Olvastam egy cikket egy számomra új jelenségről, amiről érdemes beszélnünk, ez pedig a csendes kilépés (nem találtam rá magyarul jó kifejezést), vagy ahogy angolul mondjuk, a quiet quitting.  Mi is az a quiet quitting? Ez lényegében arra utal, hogy egy munkavállaló már azelőtt felmond lélekben, mielőtt ténylegesen felmondana. A csendes felmondók nem vállalnak már az alapvető feladataikon túl többletfeladatokat, és kevésbé elkötelezettek, a lelkesedésük pedig teljesen elveszett. Lehet, hogy továbbra is teljesítik az alapvető feladataikat, de kevésbé hajlandóak részt venni a csapatépítő tevékenységekben, és egyre inkább ellenállnak az új projekteknek és kihívásoknak. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a munkavállaló elmegy dolgozni, de csak a minimumot teszi bele a munkanapba, hogy elkerülje, hogy kirúgják. A munkavállalók csökkent kreativitással és elszántsággal dolgoznak, a túlélésre játszanak. De amit mindenképpen el kell végezniük, azt elvégzik, és jó minőségben.  Sokan kiégést
További információk

Egy éve a pszichológia szakon – megérte elkezdeni?

Kép
 Egy éve járok a Károli pszichológia levelező képzésére. Mielőtt belevágtam, alig találtam róla infót, nagyon kusza volt, hogy mit lehet a diplomával kezdeni, hogyan lehetek terapeuta. Az elmúlt 1 év alatt sokat tisztult a kép, és minél több tapasztalatom lesz, annál több bejegyzést fogok majd írni a témában. Lássuk az elmúlt 1 évet. Miért jelentkeztem a pszichó szakra? Több érv is szólt amellett, hogy elkezdjem a pszichológia szakot. A leghangosabb érv az volt, hogy coach-nak álltam és már az első éles üléseken az volt a tapasztalatom, hogy coacholni pszichológia nélkül nagyon nehéz. Nagyon különbözik egymástól a coaching és a terápia/pszichológiai konzultáció (erről írtam korábban itt ), és azt éreztem, az a felelősségteljes döntés, ha pszichológiát is tanulok a coaching mellé. Nagyobb mozgásteret biztosít a coachingban a pszichológia, kitágítja a kompetencia-határokat és nem kell a felszínen maradnunk, ha nem akarunk, mert mehetünk mélyebbre az elakadások boncolgatásában. Tehát a ps
További információk

10 ötlet a minimalizmus felé - a kevesebb több!

Kép
 Sok hobbim van, amik szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és igazából egyik vezetett el a másikhoz: 15 évvel ezelőtt döntöttem el, hogy vegetáriánus leszek, ami szorosan kapcsolódik a környezetvédelemhez. Ez vezetett el a zero waste életmódhoz tavaly nyáron, a hulladékmentesség jegyében pedig elkezdtem sokkal tudatosabban vásárolni (ebben Bea Johnson könyve nagyon sokat segített). Egy éve pedig folyamatosan szabadulok meg a számomra fölösleges tárgyaktól (ez a decluttering) és a célom egy minimalista élet kialakítása. Ez a bejegyzés kifejezetten arról szól, hogyan szabadultam meg néhány feleslegesnek tűnő tárgytól, és egy külön bejegyzés készül majd arról, amibe holnaptól vágok bele - elkezdek októbertől egy no-buy évet, azaz nem veszek magamnak semmit egy éven át (a szükséges és nélkülözhetetlen termékeken és szolgáltatásokon kívül). Lássuk, mi az a 10 dolog, amitől a elmúlt egy évben szabadultam meg és egyáltalán nem hiányzik: 1. Ágy: mindig is tetszettek az alacsony, japán stílusú ágya
További információk