Bejegyzések

No-buy év - 5 szabály a minimalista költekezéshez

Kép
 2023. október 1-én kezdtük el a férjemmel a no-buy évünket, ami valójában egy minimalista pénzügyi magatartást takar. Van néhány szabály, amit a következő egy év során követni fogunk, amikor bármit megvásárolunk, ezzel is segítve, hogy kevesebbet költsünk, kevesebbet birtokoljunk (azaz minimalista életmódra törekedjünk), zeró waste és fenntartható életmódot kövessünk, és önmegtartóztatást gyakoroljunk, nem engedve a reklámoknak vagy a saját irracionális vágyainknak. Törekszünk egyfajta pénzügyi szabadság elérésére, amihez a no-buy év mindenképpen a segítségünkre lesz. Tudatosabban vásárolunk, tudatosabban élünk. A fent említett no-buy év szabályai pedig a következők számunkra (ez egyénenként eltérhet és általában el is tér): 1. Csak akkor veszünk meg valamit, ha arra mindenképpen szükségünk van: ezt a kérdést a férjem már eddig is minden alkalommal feltette magának vásárláskor (azaz van-e rá szükségünk), de én hajlamos vagyok az impulzus-vásárlásra. Ennek most vége, mert a következő e

10 ötlet a minimalizmus felé - a kevesebb több!

Kép
 Sok hobbim van, amik szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és igazából egyik vezetett el a másikhoz: 15 évvel ezelőtt döntöttem el, hogy vegetáriánus leszek, ami szorosan kapcsolódik a környezetvédelemhez. Ez vezetett el a zero waste életmódhoz tavaly nyáron, a hulladékmentesség jegyében pedig elkezdtem sokkal tudatosabban vásárolni (ebben Bea Johnson könyve nagyon sokat segített). Egy éve pedig folyamatosan szabadulok meg a számomra fölösleges tárgyaktól (ez a decluttering) és a célom egy minimalista élet kialakítása. Ez a bejegyzés kifejezetten arról szól, hogyan szabadultam meg néhány feleslegesnek tűnő tárgytól, és egy külön bejegyzés készül majd arról, amibe holnaptól vágok bele - elkezdek októbertől egy no-buy évet, azaz nem veszek magamnak semmit egy éven át (a szükséges és nélkülözhetetlen termékeken és szolgáltatásokon kívül). Lássuk, mi az a 10 dolog, amitől a elmúlt egy évben szabadultam meg és egyáltalán nem hiányzik: 1. Ágy: mindig is tetszettek az alacsony, japán stílusú ágya

10 önarcképem, ami tanított nekem valamit

Kép
 Amikor három évvel ezelőtt elkezdtem fotózni, épp a COVID kirobbanása után jártunk pár héttel. A járványhelyzet miatt beszűkült a világ körülöttem, az életterem lekorlátozódott a lakásomra, a mindennapjaim pedig unottan ismétlődtek. Éreztem, hogy ez a létállapot tarthatatlan, arra vágytam, hogy valahogy kinyithassam a beszűkült világom, szükségem volt valamire, ami kimozdított a monotonitásból. Így kezdtem el fotózni (erről már írtam korábban ebben a bejegyzésemben). Alany híján már a kezdetektől valahogy magától adódott, hogy önarcképeket kezdtem készíteni, így a világjárvány okozta váratlan élethelyzet segített elindulnom egy új, kreatív úton, ami egyben egy önismereti ösvény is volt számomra. Nagyon sok önarcképem született az elmúlt pár év során, és ez egy élő sorozatom a mai napig - folyamatosan alakul és tágul. Az önarcképekkel valójában két legyet ütöttem egy csapásra, hiszen a fotográfiának val

10 könyv pszichológushallgatóknak

Kép
 Már hosszú évek óta imádom a pszichológia témájú könyveket, és amióta pszichológiát tanulok, egyenesen falom őket! Most 10 olyan könyvet szeretnék megemlíteni, amik főképp pszichológushallgatóknak lehetnek hasznosak. Érdekes, hogy néha kapunk könyvajánlót a suliban, de alapvetően kevés az olyan óra a képzés során, ami egy leendő pszichológus soft skilljeit erősítené (azaz pl. azt, hogyan szóljunk az ügyfélhez, milyen kérdéseket tegyünk fel és hogyan kérdezzünk egyáltalán, hogyan kezeljük a csendet és mi a csend szerepe az üléseken, hogyan kezeljük, amikor valaki a legnagyobb traumatikus élményeit osztja meg velünk, hogyan dolgozzuk fel a hallottakat, a mi hibánk-e, ha valaki elhagyja a terápiát/konzultációt, hol húzzuk meg a határokat ügyfél és terapeuta/tanácsadó pszichológus között, hogyan tudom az önismeretem elmélyíteni?). Kérdés kérdés hátán, és a legtöbb kérdésre nem lehet könyvekből választ kapni. De akad néhány könyv, ami a segítségünkre lehet, lássunk hát néhányat. 1. Irvin Y

Távmunkában dolgozom – hogy nem őrültem még meg?

Kép
 A Covid kezdete után hosszú hónapokon keresztül home office-ban dolgoztam, mint olyan sokan mások, de miután újra biztonságossá vált irodából dolgozni, néha-néha bementem. Idén márciustól azonban hivatalosan is remote munkám van. A kőkorszakban… Karrierem elején egyáltalán nem volt home office-unk, azt sem tudtam, mi az. Nem vittük haza a laptopunkat a nap végén, és ha betegek voltunk, betegszabit vettünk ki és nem dolgoztunk. Meeting szobát kellett foglalnunk egy-egy megbeszéléshez és vezetékes telefonról tárcsáztuk az ügyfeleket az irodából. Ha valaki hangosan nevetett az open office-ban, mi is nevettünk vagy bosszankodtunk, és néha, amikor valaki nem zárta le a képernyőjét, megvicceltük és kicseréltük a háttérképét valami idétlen fotóra. Amikor valaki sírt, mert gondjai voltak otthon vagy valami félresikerült a melóban, megvigasztaltuk, beszéltünk vele/róla, általában tudtuk, ha valaki támogatásra szorult. Számított, hogy milyen ruhát viselünk, volt különbség irodai ruha és otthoni

Egy éve a pszichológia szakon – megérte elkezdeni?

Kép
 Egy éve járok a Károli pszichológia levelező képzésére. Mielőtt belevágtam, alig találtam róla infót, nagyon kusza volt, hogy mit lehet a diplomával kezdeni, hogyan lehetek terapeuta. Az elmúlt 1 év alatt sokat tisztult a kép, és minél több tapasztalatom lesz, annál több bejegyzést fogok majd írni a témában. Lássuk az elmúlt 1 évet. Miért jelentkeztem a pszichó szakra? Több érv is szólt amellett, hogy elkezdjem a pszichológia szakot. A leghangosabb érv az volt, hogy coach-nak álltam és már az első éles üléseken az volt a tapasztalatom, hogy coacholni pszichológia nélkül nagyon nehéz. Nagyon különbözik egymástól a coaching és a terápia/pszichológiai konzultáció (erről írtam korábban itt ), és azt éreztem, az a felelősségteljes döntés, ha pszichológiát is tanulok a coaching mellé. Nagyobb mozgásteret biztosít a coachingban a pszichológia, kitágítja a kompetencia-határokat és nem kell a felszínen maradnunk, ha nem akarunk, mert mehetünk mélyebbre az elakadások boncolgatásában. Tehát a ps

A quiet quitting jelenség és ami mögötte van

Kép
 Olvastam egy cikket egy számomra új jelenségről, amiről érdemes beszélnünk, ez pedig a csendes kilépés (nem találtam rá magyarul jó kifejezést), vagy ahogy angolul mondjuk, a quiet quitting.  Mi is az a quiet quitting? Ez lényegében arra utal, hogy egy munkavállaló már azelőtt felmond lélekben, mielőtt ténylegesen felmondana. A csendes felmondók nem vállalnak már az alapvető feladataikon túl többletfeladatokat, és kevésbé elkötelezettek, a lelkesedésük pedig teljesen elveszett. Lehet, hogy továbbra is teljesítik az alapvető feladataikat, de kevésbé hajlandóak részt venni a csapatépítő tevékenységekben, és egyre inkább ellenállnak az új projekteknek és kihívásoknak. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a munkavállaló elmegy dolgozni, de csak a minimumot teszi bele a munkanapba, hogy elkerülje, hogy kirúgják. A munkavállalók csökkent kreativitással és elszántsággal dolgoznak, a túlélésre játszanak. De amit mindenképpen el kell végezniük, azt elvégzik, és jó minőségben.  Sokan kiégést